My little TRASH

A mai reggelimet a vécébe zárkózva költöttem el, jóformán zokogva. Egyszerűen úgy érzem, mindent nekem “kell” megcsinálnom, mert ha én nem, akkor senki sem végzi el a feladatokat. Hiába a kérés, hiába az ígérgetés… Egyszerűen sok már. A költözésünkkor kértem Mr.K-t, hogy húzza meg a csavarokat az étkező székeken. Ez volt januárban. Ma reggel szomjasan… Tovább »

Valahogy olyan ez, mint a karácsony, a húsvét, a Valentin nap és a többi hasonló ünnep. Már elegem van belőle. Ünnepek közeledtével megnőnek az akciók, a csöpögős fészbúk posztok és már egy-két hónappal az ünnep eljövetele előtt megjelennek az ilyen-olyan szezonális kellékek, ajándéktárgyak, stb. Mire itt az alkalom, már túl van tolva az egész. És… Tovább »

Szóval, a 10évesforma gyermek az anyja elé áll, hogy pszichológushoz szeretne járni, mert úgy érzi szüksége van rá. Úgy vagyok vele, hogy hasonló helyzetben nekem, mint anyának a következő gondolatmenet száguldana végig az agyam tekervényes kesze-kuszaságán: Úr isten! Mi történt ezzel a gyerekkel, amit nekem sem mer elmondani? Nem figyeltem rá eléggé mostanában? Többet kell… Tovább »

Közel két hete tartózkodunk anyámnál. A mai nappal a helyzet elérte csúcspontját. Anyám költözik. A saját lakásából, albérletbe, valószínűleg a nagybátyámhoz, de ez csak következtetés, mert velünk nem hajlandó ezt közölni. Mindezt azzal indokolja, hogy “két macska élete fontosabb, mint az övé”. Dráma a köbön. A helyzet vázlatosan: Nem bírjuk már sokáig finanszírozni a devizahitelem… Tovább »

Kétésfél hete élünk anyámnál. Ez idő alatt kisúroltam a vécéjét, fürdőkádját, többször felmostam a padlóját, hogy ne ragadjon a kosztól, két körben zsíroldóztam a konyháját – és még hátra van egy harmadik kör -, s tettem mindezt veszélyeztetett, 7 hónapos terhesen, s mikor megkértem, hogy vegye kicsit halkabbra a tévéjét, mit kapok? Na Mit? Hogy… Tovább »

Most nyugi van. Nem tudom mi okozza. Talán végleg elmúlt a költözési stressz? A beletörődés nyugalma lenne? Az, hogy energetikailag jobb ez a lakás? (Mármint az északi nyitottságnak köszönhetően jobban részesülök a női és gyógyító energiák jótékony hatásában? ) Vagy csupán valamiféle vihar előtti csönd ez? Nem tudom. Miképpen azt sem, hogy nyugalmamat, lelki békémet… Tovább »

Nemrégiben elég nagy visszhangja volt Claudiáék gyerekveréssel kapcsolatos reakciójának. Én is sokat hallom az idősebbektől, hogy bizony, kell az a pofon, meg elfenekelés, mert ők is kapták, ha megérdemelték és milyen jó emberek lettek, persze a mai fiatalok… (Érdekes módon a történelem folyamán az idősebb generáció mindig sokkal züllöttebbnek látta és látja a náluk fiatalabb… Tovább »

És ez a nap is elérkezett. Betöltöttem a harmincat. Még 10-9-8-7-6-hét és bevonulok a kórházba, hogy egy kistestvérrel térjek haza Kismanóhoz. “Haza”… Van egy hónapom, hogy valamiféle otthont rendezzek be magunknak anyámnál, kegyetlenül kiszortírozzam a holmijainkat, összeállítsam a kórházi csomagot, kitaláljam, mit akarok enni odabent, a macskákat megnyugtassam a költözést követő sokk után, és egyáltalán… Tovább »

Ha minden igaz, hétvégén költözünk. Nem úgy, ahogy szerettem volna, de költözünk. Addig padlószőnyeget sikálok, ablakot, ajtót törölgetek, fürdőszobát, konyhát, vécét ragacstalanítok, közben itthon szelektálgatok kicsit. A cicák még maradnak, amíg fel nem húzzuk a falat. Ó, azt a mesés és csodálatos falat! Hogy az mekkora problémát tud okozni. A részemről teljesen mindegy, hogy van-e… Tovább »

Az első osztályt követő nyáriszünetben egy hétvégét osztálytársnőmék tiszai nyaralójában töltöttem, annak családjával. Éjszaka rám tört a sírás. Kényelmetlen volt hálózsákban aludnom és úgy éreztem hiányzik az anyukám. Nemrégiben bukkant elő ez az emlék a tudatom mélyéről, s csak most értettem meg igazán, hogy miért is sírtam akkor. Megértettem, hogy egész életemben hiányzott az anyukám…. Tovább »