My little TRASH

Anyák napja másként

Valahogy olyan ez, mint a karácsony, a húsvét, a Valentin nap és a többi hasonló ünnep. Már elegem van belőle. Ünnepek közeledtével megnőnek az akciók, a csöpögős fészbúk posztok és már egy-két hónappal az ünnep eljövetele előtt megjelennek az ilyen-olyan szezonális kellékek, ajándéktárgyak, stb. Mire itt az alkalom, már túl van tolva az egész. És… Tovább »

Kedves emlékek

Most, hogy így egyre közelebb kerülök a szüléshez, óhatatlanul is sokat gondolok az előzőre. Most igyekszem a jó részét megragadni és inkább arra fókuszálok. Amolyan pszicho-áthangolást végzek magamon. Önhipnózist. Aznap reggel 4-kor felébredtem, megittam a kávém, elkezdtem munkába készülni. Majd halál nyugodtan kiszóltam páromnak a fürdőből, hogy “Szerintem folyik a magzatvíz.” – Tovább készülődtem, teljes… Tovább »

A megfigyelő

Most nyugi van. Nem tudom mi okozza. Talán végleg elmúlt a költözési stressz? A beletörődés nyugalma lenne? Az, hogy energetikailag jobb ez a lakás? (Mármint az északi nyitottságnak köszönhetően jobban részesülök a női és gyógyító energiák jótékony hatásában? ) Vagy csupán valamiféle vihar előtti csönd ez? Nem tudom. Miképpen azt sem, hogy nyugalmamat, lelki békémet… Tovább »

Beköltöztünk

Hát, itt vagyunk. Most olyan szélcsöndesnek tűnik minden. Persze, ha azt az apróságot figyelmen kívül hagyjuk, hogy szőnyegsikálás közben arra jutottam, hogy az egésszel nem vacakolok tovább. Nem éri meg és inkább az oridzsinál panelszőnyeget választom, ami a 15+ éve vett alatt lapult meg, mivel meglepően jobb állapotban vannak anyám padlószőnyegeinél. És még takarítani is… Tovább »

Szerelmes beléd

Zsuzsika sírva fut az óvónénijéhez. Pistike meghúzta a haját. Az óvónéni reakciója a szokásos. Biztosan tetszel neki. Persze, előveszi Pistikét is, hogy azért ilyet a lányokkal nem szabad, de hogy miért tette ezt Pistike? Már nem fogjuk megtudni. Zsuzsika otthon elpanaszolja szüleinek, hogy az iskolában Lacika belecsípett a kezébe és meg is szorította azt, és… Tovább »

Lélegezz!

Az első osztályt követő nyáriszünetben egy hétvégét osztálytársnőmék tiszai nyaralójában töltöttem, annak családjával. Éjszaka rám tört a sírás. Kényelmetlen volt hálózsákban aludnom és úgy éreztem hiányzik az anyukám. Nemrégiben bukkant elő ez az emlék a tudatom mélyéről, s csak most értettem meg igazán, hogy miért is sírtam akkor. Megértettem, hogy egész életemben hiányzott az anyukám…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!