My little TRASH

Anyák napja másként

Valahogy olyan ez, mint a karácsony, a húsvét, a Valentin nap és a többi hasonló ünnep. Már elegem van belőle. Ünnepek közeledtével megnőnek az akciók, a csöpögős fészbúk posztok és már egy-két hónappal az ünnep eljövetele előtt megjelennek az ilyen-olyan szezonális kellékek, ajándéktárgyak, stb. Mire itt az alkalom, már túl van tolva az egész. És… Tovább »

Anya, nekem kell egy pszichológus!

Szóval, a 10évesforma gyermek az anyja elé áll, hogy pszichológushoz szeretne járni, mert úgy érzi szüksége van rá. Úgy vagyok vele, hogy hasonló helyzetben nekem, mint anyának a következő gondolatmenet száguldana végig az agyam tekervényes kesze-kuszaságán: Úr isten! Mi történt ezzel a gyerekkel, amit nekem sem mer elmondani? Nem figyeltem rá eléggé mostanában? Többet kell… Tovább »

A fal – második felvonás

Közel két hete tartózkodunk anyámnál. A mai nappal a helyzet elérte csúcspontját. Anyám költözik. A saját lakásából, albérletbe, valószínűleg a nagybátyámhoz, de ez csak következtetés, mert velünk nem hajlandó ezt közölni. Mindezt azzal indokolja, hogy “két macska élete fontosabb, mint az övé”. Dráma a köbön. A helyzet vázlatosan: Nem bírjuk már sokáig finanszírozni a devizahitelem… Tovább »

Szálkát látok

Kétésfél hete élünk anyámnál. Ez idő alatt kisúroltam a vécéjét, fürdőkádját, többször felmostam a padlóját, hogy ne ragadjon a kosztól, két körben zsíroldóztam a konyháját – és még hátra van egy harmadik kör -, s tettem mindezt veszélyeztetett, 7 hónapos terhesen, s mikor megkértem, hogy vegye kicsit halkabbra a tévéjét, mit kapok? Na Mit? Hogy… Tovább »

Beköltöztünk

Hát, itt vagyunk. Most olyan szélcsöndesnek tűnik minden. Persze, ha azt az apróságot figyelmen kívül hagyjuk, hogy szőnyegsikálás közben arra jutottam, hogy az egésszel nem vacakolok tovább. Nem éri meg és inkább az oridzsinál panelszőnyeget választom, ami a 15+ éve vett alatt lapult meg, mivel meglepően jobb állapotban vannak anyám padlószőnyegeinél. És még takarítani is… Tovább »

Lélegezz!

Az első osztályt követő nyáriszünetben egy hétvégét osztálytársnőmék tiszai nyaralójában töltöttem, annak családjával. Éjszaka rám tört a sírás. Kényelmetlen volt hálózsákban aludnom és úgy éreztem hiányzik az anyukám. Nemrégiben bukkant elő ez az emlék a tudatom mélyéről, s csak most értettem meg igazán, hogy miért is sírtam akkor. Megértettem, hogy egész életemben hiányzott az anyukám…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!