A fal – második felvonás

Közel két hete tartózkodunk anyámnál. A mai nappal a helyzet elérte csúcspontját. Anyám költözik. A saját lakásából, albérletbe, valószínűleg a nagybátyámhoz, de ez csak következtetés, mert velünk nem hajlandó ezt közölni. Mindezt azzal indokolja, hogy “két macska élete fontosabb, mint az övé”. Dráma a köbön.

A helyzet vázlatosan:

• Nem bírjuk már sokáig finanszírozni a devizahitelem törlesztőjét (a hitelfelvételbe egyébként anyám kergetett bele, lakást is ő keresett nekem. Én albérletbe szerettem volna költözni, de ő folyton csak azt hangoztatta, hogy én nem tudok együtt élni emberekkel stb. – Mr.K. valószínűleg nem ember, hiszen már csaknem nyolc éve vagyunk együtt.)
• Úgy döntöttünk eladjuk a lakást és amíg jár a GYED extra anyámnál húzzuk meg magunkat, tőkét gyűjteni egy kertes házhoz.
• Anyám lakása fedezet az enyémre, tehát, ha viszik az enyémet, viszik az övét is.
• Van egy 14 éve velem élő macska, akit már nem sóznék rá senkire, így élete vége felé, ő “Yin”
• Van egy gyáva, befogadott, exkandúrunk, aki minden embertől engem és Mr.K-t leszámítva retteg. Ő “Yang”. Valószínűsítem, hogy belehalna, ha más gazdához kerülne.
• Anyám nem szereti, “utálja” a macskákat. (Nagybátyámnál több macska él, mint nálunk és még kutyái is vannak…)
• Azért, hogy a macskák ne kerüljenek más gazdához, így Yang is életben maradhasson, egy falat kell felhúzni a konyha-étkező területet kettéválasztva.

És ezzel elérkeztünk a problémához:

• Párom nem akar falat, mert a nagy terek szerelmese
• Anyám nem akar macskákat, s mint ma kiderült, falat sem
• Nekem mindegy a fal, de nem akarok 3 évig sem a gyerekszobába, sem a hálóba, padlószőnyegre almot tenni.
• Ragaszkodom a macskáimhoz, ezért anyám ragaszkodik a falhoz
• Szerintem bőven elegendő lenne egy nyamvadt mobil OSB-s olcsó megoldás. Vagy olyan vacak furnér, vagy mi, amit a szekrények hátához használnak, egy szimpla mágneszáras bútorlap ajtóval. Felülre meg átlátszó műanyag a fény miatt, mindez egy mobilszerkezeten.
• Ők ketten, ha már fal, akkor legyen tolóajtó
• Aztán, hogy az OSB lap az drága
• És jön a párom, hogy a mobilcucc kidőlne, meg legyen akkor már rendes fal
• És akkor legyen gipszkarton, mert az olcsóbb… (mivan?!)
• Szóval legyen gipszkarton, meg ablak, meg rendes ajtó
• És akkor jön az ismerős ismerőse felmérni a terepet, hogy tudjon árajánlatot mondani.
• Az ismerős persze rajtam keresztül szervezi az egészet, telefonon engem keresnek.
• Én ezt az egészet szeretném már letudni, amilyen hamar csak lehet, de ha már lúd, legyen kövér is, kérek árajánlatot ilyen-olyan polcos megoldásokra.
• Anyám a terepszemlére nem dugja ki az orrát, mert a falat ő nem akarja.
• Mr.K. dolgozik.
• Ez az egész falcucc rám lett hárítva és rendesen túl lett tolva.
• Anyám kiakad, hogy 100ezres falat akarunk húzni, mindezt úgy, hogy nincs még árajánlat.
• Engem ez az egész már nem érdekel, csak legyünk túl rajta
• Mr.K. hazaér, mondom mi volt, kérdez az ajtóról.
• És akkor derül ki, hogy tok nélkülit nézett, én meg tokosat mondtam (Puff…. Dirr-durr… Reccs. Pohár nemcsak hogy tele, még el is törik nálam – Üvegtörés a fejemben)

Elkezdünk üvölteni amiatt a nyamvadt fal miatt. Anyám is beszáll, a falon túlról, mondjuk ne szóljon bele. Gyereket ki akarja vinni, hagyja őt békén. – Ekkor már nem veszekedtünk. Párom és fiam is (a 2 éves) nyugtatott, mert rám tört a sírógörcs. Tudod, hormonok, költözés, hetedik hónap közepe, szétcsúszó medence, veszélyeztetett terhesség, félelem a szüléstől, hogy megint szigorúan ágyba parancsolnak, anyám folyton két tűz közé tolja a gyereket, rám licitál, ha etetném, görcsösen kapaszkodik a gyerek szeretetébe, az meg van hogy visít, ha látja, és akkor feltakarítom azt a mocskot, amit anyám 2-3 év alatt csinált a lakásában… persze az nem számít, mert néha levihetnénk mi is a szemetet (mióta itt vagyunk csak mi visszük le a szemetet).

Anyám az egész veszekedésből – köztem és Mr.K. között, amit a falon túlról figyelemmel kísért, arra a következtetésre jutott, hogy két macska élete fontosabb, mint az övé. Logikus. – Ezt persze mi is a falon túlról hallottuk, mikor, feltehetően skypon hívta az öccsét, hogy van-e kiadó szobája.

Így sikerült nekünk két hét alatt elkergetnünk anyámat a saját lakásából.

Persze párom is olvassa a könyvet, az érzelmileg éretlen szülőset, és teljesen egyetért velem abban, hogy anyám bizony tipikusan egy ilyen ember és ez az egész dráma, csak színjáték, hogy vele foglalkozzunk, üres fenyegetőzés, és úgysem megy ő sehová, mert túlságosan megszokta azt az életet, amit él, a számítógép előtt, tévét bömböltetve.

Most látványosan csomagol és kimosta a ruháit. (Mióta itt vagyunk nem mosott, pedig a szennyestartó már tele lett, amit neki hoztam.)

Köszönöm, hogy meghallgattál, a következő ülésen találkozunk, kedves blogom.