My little TRASH

Kedves emlékek

Most, hogy így egyre közelebb kerülök a szüléshez, óhatatlanul is sokat gondolok az előzőre. Most igyekszem a jó részét megragadni és inkább arra fókuszálok. Amolyan pszicho-áthangolást végzek magamon. Önhipnózist. Aznap reggel 4-kor felébredtem, megittam a kávém, elkezdtem munkába készülni. Majd halál nyugodtan kiszóltam páromnak a fürdőből, hogy “Szerintem folyik a magzatvíz.” – Tovább készülődtem, teljes… Tovább »

Az otthonszülés margójára

Ismét téma lett Geréb Ágnes ügye. Megvallom, nem igazán tudom, hogy pontosan miről is van szó, csak azt tudom, hogy régi ügy. Most (állapotomból kifolyólag) inkább csak a kommenteket olvastam el itt-ott. Aztán megnéztem a Wikipediát, hogy úgy vázlatosan, mit is tett ez a Geréb. És felmerült bennem néhány kérdés, mint gondolkodó emberben: 1. Szóval… Tovább »

Egyedül a nagyvilágban

Amikor először igazán láthattam őt a melegítőben feküdt egy másik babával. Rögtön tudtam, hogy melyikük az én fiam. A másik üvöltött, ő csak kalimpált, talán szipogott egy kicsit. Odamentem hozzá, köszöntöttem. Nem mertem megfogni. Nem azért mert féltem attól, hogy valami kárt teszek a pici testében. Nem tudtam, lehet-e. Összetörve álltam ott előtte, friss varratokkal,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!