<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>My little TRASH</provider_name><provider_url>https://trash.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mrs.Kiss</author_name><author_url>https://trash.cafeblog.hu/author/mrs_kiss/</author_url><title>Nyílt levél egy szülészorvoshoz</title><html>&lt;p&gt;&quot;Kedves&quot; Doktor úr,&lt;br /&gt;valószínű Ön is ad a mai nap virágot a feleségének, lányának, nőismerőseinek, stb... Kérem gondoljon rám is. Nem kérek virágot, csak azt, hogy mikor szülni fogok, ne jöjjön a közelembe! De  tényleg! Ne tegye!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én Önt arra kértem a méhszájvizsgálatomnál, hogy kicsit hagyja abba, mert nagyon fáj. Megértem. Én megértem, hogy a műszakja végén volt. Hogy fárasztó éjszakája lehetett. Értem én, hogy már csak az otthona melege és a hétvége járt a fejében. Még azzal kapcsolatban is megértő tudok lenni, hogy az ujjai rövidek és tömzsiek, az öklével egyetemben. De kértem, könyörögtem, hogy csak egy kicsit hagyja abba.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ön ezt a szívességet nem tette meg nekem. Sőt! Érzéseim szerint teljes öklét tolta egyre mélyebben belém, miközben azzal jött Nekem, vajúdó nőnek, hogy&lt;/p&gt;
&lt;h4&gt;&quot;Ennek nem kellene fájnia. Mi lesz itt szülésnél? A baba feje nagyobb lesz...&quot;&lt;/h4&gt;
&lt;p&gt;És ezt rengetegszer elmondta Nekem, hogy a baba feje nagyobb lesz és ennek nem kellene fájnia. De nekem fájt. Ott feküdtem kiterítetten Ön előtt, szemérmemmel a nyitott ajtó felé, infúzióval az ágyhoz láncolva és korábbi erőszakom képei villantak fel, azon a napon, mikor a sors életet kívánt adni fiamnak és engem végérvényesen anyává tenni. Annyit készültem erre lélekben. Az anyaságra és a szülésre is. De erre nem. Önre nem tudtam felkészülni, mint ahogy a  rég elfeledett múltam betörésére sem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ön ezt nem tudhatta rólam, miképpen én sem tudom az Ön nevét. Ön számomra egy idegen, aki előtt kiszolgáltatottan feküdtem a szülőágyon, s kinek távozása után zokogtam, s a sokktól percekig rázkódtam.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kérem Önt, ha valaha, valaki arra kéri, hagyja kicsit abba, tegye meg neki ezt a szívességet! Egy kicsit gondoljon a feleségére, a lányaira - ha vannak egyáltalán -, vagy valamelyik önnek kedves nőismerősére!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És kérem, ne jöjjön ilyen badarságokkal többé, hogy a &quot;baba feje nagyobb lesz!&quot; A baba feje kifelé jön, egy hosszadalmas tágulási folyamat végén. Egy olyan folyamat végén, mikor a test nem arra készül, hogy valamit befogadjon, hanem, hogy valamit kitoljon. Mivel Ön férfiember, megpróbálom érzékeltetni a különbséget:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Képzelje el, hogy valaki odamegy Önhöz és feldugja az ánuszába 2-3 ujját, amilyen mélyen csak tudja. Teszi ezt mindenféle előzetes stimuláció és kenőcs nélkül. Önnek ez valószínűleg fájna. És akkor az illető azt mondaná Önnek, hogy ennek nem kéne fájnia, mert a kakija vastagabb szokott lenni. Önt ez a mondat megnyugtatná? Hogy - &quot;a kakija vastagabb lesz.&quot; - Csökkentené szenvedését?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Remélem  nem mazochista és így egy kicsit megértőbb tud lenni azokkal a nőtársaimmal, aki a kezei elé kerülnek a jövőben.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nőnap alkalmából kérem, gondolkodjon el ezen. Gondoljon arra, hogyha egy Nő azt mondja &quot;fáj&quot;, akkor az valóban FÁJ neki.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Köszönöm.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-medium wp-image-193&quot; src=&quot;https://trash.cafeblog.hu/files/2018/03/rózsa-300x200.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;200&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;(És kérem, a közelembe ne jöjjön, az elkövetkező két héten!)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>