1.0My little TRASHhttps://trash.cafeblog.huMrs.Kisshttps://trash.cafeblog.hu/author/mrs_kiss/<p>Közel két hete tartózkodunk anyámnál. A mai nappal a helyzet elérte csúcspontját. Anyám költözik. A saját lakásából, albérletbe, valószínűleg a nagybátyámhoz, de ez csak következtetés, mert velünk nem hajlandó ezt közölni. Mindezt azzal indokolja, hogy "két macska élete fontosabb, mint az övé". Dráma a köbön.</p> <p>A helyzet vázlatosan:</p> <ul> <li>Nem bírjuk már sokáig finanszírozni a devizahitelem törlesztőjét (a hitelfelvételbe egyébként anyám kergetett bele, lakást is ő keresett nekem. Én albérletbe szerettem volna költözni, de ő folyton csak azt hangoztatta, hogy én nem tudok együtt élni emberekkel stb. - Mr.K. valószínűleg nem ember, hiszen már csaknem nyolc éve vagyunk együtt.)</li> <li>Úgy döntöttünk eladjuk a lakást és amíg jár a GYED extra anyámnál húzzuk meg magunkat, tőkét gyűjteni egy kertes házhoz.</li> <li>Anyám lakása fedezet az enyémre, tehát, ha viszik az enyémet, viszik az övét is.</li> <li>Van egy 14 éve velem élő macska, akit már nem sóznék rá senkire, így élete vége felé, ő "Yin"</li> <li>Van egy gyáva, befogadott, exkandúrunk, aki minden embertől engem és Mr.K-t leszámítva retteg. Ő "Yang". Valószínűsítem, hogy belehalna, ha más gazdához kerülne.</li> <li>Anyám nem szereti, "utálja" a macskákat. (Nagybátyámnál több macska él, mint nálunk és még kutyái is vannak...)</li> <li>Azért, hogy a macskák ne kerüljenek más gazdához, így Yang is életben maradhasson, egy falat kell felhúzni a konyha-étkező területet kettéválasztva.</li> </ul> <p>És ezzel elérkeztünk a problémához:</p> <ul> <li>Párom nem akar falat, mert a nagy terek szerelmese</li> <li>Anyám nem akar macskákat, s mint ma kiderült, falat sem</li> <li>Nekem mindegy a fal, de nem akarok 3 évig sem a gyerekszobába, sem a hálóba, padlószőnyegre almot tenni.</li> <li>Ragaszkodom a macskáimhoz, ezért anyám ragaszkodik a falhoz</li> <li>Szerintem bőven elegendő lenne egy nyamvadt mobil OSB-s olcsó megoldás. Vagy olyan vacak furnér, vagy mi, amit a szekrények hátához használnak, egy szimpla mágneszáras bútorlap ajtóval. Felülre meg átlátszó műanyag a fény miatt, mindez egy mobilszerkezeten.</li> <li>Ők ketten, ha már fal, akkor legyen tolóajtó</li> <li>Aztán, hogy az OSB lap az drága</li> <li>És jön a párom, hogy a mobilcucc kidőlne, meg legyen akkor már rendes fal</li> <li>És akkor legyen gipszkarton, mert az olcsóbb... (mivan?!)</li> <li>Szóval legyen gipszkarton, meg ablak, meg rendes ajtó</li> <li>És akkor jön az ismerős ismerőse felmérni a terepet, hogy tudjon árajánlatot mondani.</li> <li>Az ismerős persze rajtam keresztül szervezi az egészet, telefonon engem keresnek.</li> <li>Én ezt az egészet szeretném már letudni, amilyen hamar csak lehet, de ha már lúd, legyen kövér is, kérek árajánlatot ilyen-olyan polcos megoldásokra.</li> <li>Anyám a terepszemlére nem dugja ki az orrát, mert a falat ő nem akarja.</li> <li>Mr.K. dolgozik.</li> <li>Ez az egész falcucc rám lett hárítva és rendesen túl lett tolva.</li> <li>Anyám kiakad, hogy 100ezres falat akarunk húzni, mindezt úgy, hogy nincs még árajánlat.</li> <li>Engem ez az egész már nem érdekel, csak legyünk túl rajta</li> <li>Mr.K. hazaér, mondom mi volt, kérdez az ajtóról.</li> <li>És akkor derül ki, hogy tok nélkülit nézett, én meg tokosat mondtam (Puff.... Dirr-durr... Reccs. Pohár nemcsak hogy tele, még el is törik nálam - Üvegtörés a fejemben)</li> </ul> <p>Elkezdünk üvölteni amiatt a nyamvadt fal miatt. Anyám is beszáll, a falon túlról, mondjuk ne szóljon bele. Gyereket ki akarja vinni, hagyja őt békén. - Ekkor már nem veszekedtünk. Párom és fiam is (a 2 éves) nyugtatott, mert rám tört a sírógörcs. Tudod, hormonok, költözés, hetedik hónap közepe, szétcsúszó medence, veszélyeztetett terhesség, félelem a szüléstől, hogy megint szigorúan ágyba parancsolnak, anyám folyton két tűz közé tolja a gyereket, rám licitál, ha etetném, görcsösen kapaszkodik a gyerek szeretetébe, az meg van hogy visít, ha látja, és akkor feltakarítom azt a mocskot, amit anyám 2-3 év alatt csinált a lakásában... persze az nem számít, mert néha levihetnénk mi is a szemetet (mióta itt vagyunk csak mi visszük le a szemetet).</p> <p>Anyám az egész veszekedésből - köztem és Mr.K. között, amit a falon túlról figyelemmel kísért, arra a következtetésre jutott, hogy két macska élete fontosabb, mint az övé. Logikus. - Ezt persze mi is a falon túlról hallottuk, mikor, feltehetően skypon hívta az öccsét, hogy van-e kiadó szobája.</p> <p>Így sikerült nekünk két hét alatt elkergetnünk anyámat a saját lakásából.</p> <p>Persze párom is olvassa a könyvet, az érzelmileg éretlen szülőset, és teljesen egyetért velem abban, hogy anyám bizony tipikusan egy ilyen ember és ez az egész dráma, csak színjáték, hogy vele foglalkozzunk, üres fenyegetőzés, és úgysem megy ő sehová, mert túlságosan megszokta azt az életet, amit él, a számítógép előtt, tévét bömböltetve.</p> <p>Most látványosan csomagol és kimosta a ruháit. (Mióta itt vagyunk nem mosott, pedig a szennyestartó már tele lett, amit neki hoztam.)</p> <p>Köszönöm, hogy meghallgattál, a következő ülésen találkozunk, kedves blogom.</p>rich