Most nyugi van. Nem tudom mi okozza. Tal\u00e1n v\u00e9gleg elm\u00falt a k\u00f6lt\u00f6z\u00e9si stressz? A belet\u00f6r\u0151d\u00e9s nyugalma lenne? Az, hogy energetikailag jobb ez a lak\u00e1s? (M\u00e1rmint az \u00e9szaki nyitotts\u00e1gnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en jobban r\u00e9szes\u00fcl\u00f6k a n\u0151i \u00e9s gy\u00f3gy\u00edt\u00f3 energi\u00e1k j\u00f3t\u00e9kony hat\u00e1s\u00e1ban? ) Vagy csup\u00e1n valamif\u00e9le vihar el\u0151tti cs\u00f6nd ez? Nem tudom. Mik\u00e9ppen azt sem, hogy nyugalmamat, lelki b\u00e9k\u00e9met \u00e9s azt, hogy k\u00e9pes vagyok k\u00f6z\u00f6lni any\u00e1mmal, ha valami nem tetszik a viselked\u00e9s\u00e9ben -f\u00e9lelmetes, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n meg merem tenni- mennyiben k\u00f6sz\u00f6nhetem annak, hogy kiegyens\u00falyozott p\u00e1rkapcsolatban \u00e9lek vagy, hogy olvastam egy k\u00f6nyvet az \u00e9rzelmileg \u00e9retlen emberek gyermekeir\u0151l, vagy, hogy egy vaszati szerint kedvez\u0151bb -na j\u00f3, bizonyos szempontb\u00f3l kedvez\u0151bb- lak\u00e1sban \u00e9lek; fogalmam sincs.<\/p>\r\n
Ma, mikor a v\u00e9d\u0151n\u0151 megl\u00e1togatott, s any\u00e1m m\u00e1r a m\u00e1sodik, vagy a harmadik hozz\u00e1m int\u00e9zett k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re is elkezdett helyettem v\u00e1laszolni, akkor valami hihetetlen nyugalommal \u00e9s hat\u00e1rozotts\u00e1ggal sz\u00f3ltam r\u00e1 [\u00dar isten! R\u00e1 mertem sz\u00f3lni!!!], hogy engem k\u00e9rdeztek. Honnan j\u00f6tt ez a nyugalom? Ez a b\u00e1tors\u00e1g a r\u00e9szemr\u0151l? Nem tudom. Csak azt, hogy egyre ink\u00e1bb \u00e9rzem magam norm\u00e1lisnak mikor vele vagyok, \u00e9s ez j\u00f3. Valahogy kezd elt\u0171nni a megal\u00e1zotts\u00e1g \u00e9rz\u00e9se. Ez a kisebbs\u00e9gi \u00e9rz\u00e9s, ez a semmirekell\u0151 \u00e9rz\u00e9s. Egyszer\u0171en csak azt \u00e9rzem, hogy jobb \u00e9s er\u0151sebb ember vagyok. \u00c9s ez j\u00f3. Nagyon J\u00d3. Igaz\u00e1n felszabad\u00edt\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, f\u0151leg azok ut\u00e1n, hogy nem is olyan r\u00e9g, m\u00e9g meg mertem k\u00e9rd\u0151jelezni azt, hogy j\u00f3 anya lenn\u00e9k, s arra mertem gondolni, hogy jobban b\u00e1nik a gyermekemmel, mint \u00e9n magam. Most, hogy itt vagyok \u00e9n is, l\u00e1tom hogy mennyire elkeseredetten kapaszkodik n\u00e9mi szeretetbe. Az unok\u00e1ja szeretet\u00e9be. Van, hogy sajn\u00e1lom \u0151t emiatt. De t\u00e9nyleg.<\/p>\r\n
Azt hiszem, \u00e9n most nem tudom \u0151t szeretni. Rossz ember lenn\u00e9k emiatt? Rengeteg b\u00e1nat \u00e9s keser\u0171s\u00e9g \u00e9rz\u00e9se kavarog bennem, mikor any\u00e1mra gondolok. A gyermek itt \u00e9l bennem m\u00e9g. Az a gyermek, aki annyira v\u00e1gyott az \u00e9desanyja szeretet\u00e9re, figyelm\u00e9re, kedvess\u00e9g\u00e9re; s a gyermek, aki folytonos \u00e1m\u00edt\u00e1sban \u00e9lt, aki hitt az \u00edg\u00e9reteknek \u00e9s mindannyiszor csal\u00f3dott. A gyermek, aki el akarta hinni a hazugs\u00e1gokat, aki minduntalan rem\u00e9nykedett abban, hogy egy nap minden jobb lesz k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. \u00c9s bennem \u00e9l a gyermek, aki annyiszor egyed\u00fcl \u00e9rezte mag\u00e1t, akit mag\u00e1ra hagytak, akit csak m\u00e1sok el\u0151tt dics\u00e9rtek, aki kirakati baba volt, akit lehetett szidni \u00e9s al\u00e1zni, akit, ha valaki k\u00e9rdezett, az anyja v\u00e1laszolt helyette. Akibe az anyja beleoltotta a saj\u00e1t hib\u00e1it.<\/p>\r\n
Azt hiszem tisztul a k\u00e9p. A m\u00faltamra k\u00e9pes vagyok m\u00e1s szemmel tekinteni. Olyannak l\u00e1tni, amilyen volt. Amilyen val\u00f3j\u00e1ban volt. \u00c9s azt hiszem ez egy nagy el\u0151rel\u00e9p\u00e9s sz\u00e1momra. Valami nagy dolog. Most k\u00edv\u00fclr\u0151l szeml\u00e9lem magamat, r\u00e9gi gyermekkoromat, a kisl\u00e1nyt aki voltam. Nem azonosulok vele, csak megfigyelem. [Mint valami keleti tan\u00edt\u00e1sban.] Megfigyelem a kisl\u00e1nyt \u00e9s meg\u00e9rtem \u0151t, a helyzet\u00e9t, a cselekedeteit \u00e9s igaz\u00e1n sajn\u00e1lom \u0151t. \u00d6sszeszorul a sz\u00edvem, ha csak r\u00e1 gondolok. De nincs \u00e9rtelme \u00fajra- \u00e9s \u00fajra\u00e9lni a m\u00faltamat. Az egy igaz\u00e1n \u00f6rd\u00f6gi k\u00f6r lenne, amib\u0151l nincs ki\u00fat. S azt m\u00e1r ismerem j\u00f3l.<\/p>\r\n
Ez a gyermek tett engem azz\u00e1, aki ma vagyok. Ez a gyermek gondolkodott \u00e9s \u00e9rzett \u00e9s \u00e9rezni akart \u00e9s meg\u00e9lni az \u00e9rz\u00e9seit \u00e9s kimutatni \u0151ket \u00e9s szeretve lenni \u00e9s \u00f6nfeledten benne lenni a pillanat boldogs\u00e1g\u00e1ban \u00e9s meg\u00e9rtve lenni \u00e9s ez a gyermek v\u00e1ltozni akart. Nem akart olyan lenni, mint az a minta, amit l\u00e1tott. \u00c9s most ez a gyermek feln\u0151tt. Feln\u0151tt \u00e9s hab\u00e1r azt gondolta - mit gondolta! Meg volt gy\u0151z\u0151dve arr\u00f3l, hogy mag\u00e1nyos v\u00e9nl\u00e1nyk\u00e9nt fog meghalni, akit senki sem szeret, egy macsk\u00e1kt\u00f3l hemzseg\u0151 lak\u00e1sban... Ez a feln\u0151tt gyermek most szeretve van, k\u00e9pes meg\u00e9lni a pillanatok boldogs\u00e1g\u00e1t, meg van \u00e9rtve, k\u00e9pes kimutatni \u00e9rz\u00e9seit, azokat szavakba \u00f6nteni \u00e9s mer \u00e9rezni teljes sz\u00edv\u00e9vel \u00e9s lelk\u00e9vel.<\/p>\r\n
Azt hiszem nem is vagyok olyan rem\u00e9nytelen.<\/p>\r\n
K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m kedves blogom, hogy ma is meghallgatt\u00e1l, a k\u00f6vetkez\u0151 \u00fcl\u00e9sen tal\u00e1lkozunk. Au revoire! ;)<\/p>","type":"rich"}