{"version":"1.0","provider_name":"My little TRASH","provider_url":"https:\/\/trash.cafeblog.hu","author_name":"Mrs.Kiss","author_url":"https:\/\/trash.cafeblog.hu\/author\/mrs_kiss\/","title":"Bek\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk","html":"<p>H\u00e1t, itt vagyunk. Most olyan sz\u00e9lcs\u00f6ndesnek t\u0171nik minden. Persze, ha azt az apr\u00f3s\u00e1got figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyjuk, hogy sz\u0151nyegsik\u00e1l\u00e1s k\u00f6zben arra jutottam, hogy az eg\u00e9sszel nem vacakolok tov\u00e1bb. Nem \u00e9ri meg \u00e9s ink\u00e1bb az oridzsin\u00e1l panelsz\u0151nyeget v\u00e1lasztom, ami a 15+ \u00e9ve vett alatt lapult meg, mivel meglep\u0151en jobb \u00e1llapotban vannak any\u00e1m padl\u00f3sz\u0151nyegein\u00e9l. \u00c9s m\u00e9g takar\u00edtani is k\u00f6nnyebb \u0151ket. Mivel id\u0151k\u00f6zben a 15+-os sz\u0151nyegre oda\u00e9p\u00fclt egy kisebb be\u00e9p\u00edtett szekr\u00e9ny, a sz\u0151nyeg elv\u00e1g\u00e1sa\u00a0 mellett d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk. Mr.Kisszel a folyamat k\u00f6zben, n\u00e9mi kommunik\u00e1ci\u00f3s probl\u00e9m\u00e1nk\u00a0 ad\u00f3dott a \"gy\u0171r\u0151d\u00e9s\" sz\u00f3 \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9ben, \u00edgy az \u00f6sszes k\u00f6lt\u00f6z\u00e9ssel kapcsolatos fesz\u00fclts\u00e9g kij\u00f6tt rajtunk \u00e9s egy kicsit kiab\u00e1ltunk egym\u00e1ssal. Any\u00e1mnak t\u00f6bb sem kellett, a falon kereszt\u00fcl elkezdett bele-bele sz\u00f3lni, illetve k\u00e9s\u0151bb be akart j\u00f6nni hozz\u00e1m, hogy \"megnyugtasson\". Na persze. Ez a j\u00e1t\u00e9k m\u00e1r ismer\u0151s. Any\u00e1m igazs\u00e1g szerint akkor lenne a legboldogabb, ha szak\u00edtan\u00e1nk \u00e9s \u00e9n n\u00e1la maradn\u00e9k a k\u00e9t gyerekkel, amolyan \"h\u00e1zicsel\u00e9d\" min\u0151s\u00e9gben. \u00c9s nem. Nem t\u00falzok, vagy gondolok a dologba t\u00f6bbet. Ezt nekem igenis el lehet hinni. Mikor egy \u00e9vet dekkoltunk n\u00e1la, akkor is, amint egy kis n\u00e9zetelt\u00e9r\u00e9st szimatolt pr\u00f3b\u00e1lt engem p\u00e1rom ellen ford\u00edtani. Az \u00e9rzelmileg \u00e9retlen emberek egyebek k\u00f6z\u00f6tt igencsak manipulat\u00edvak tudnak lenni. Szerencs\u00e9re id\u0151vel siker\u00fclt \u00e1tl\u00e1tnom a szit\u00e1n, \u00e9s ma m\u00e1r nem vagyok hajland\u00f3 belemenni a j\u00e1tszm\u00e1iba. Nekem az nem \u00e9ri meg. Sokszor \u00e9rzem magam emiatt \u00e9rz\u00e9ketlennek, olykor kegyetlennek is, vagy mondjuk \u00fagy \u00f6nz\u0151nek, de erre lelki b\u00e9k\u00e9m \u00e9s szellemi \u00e9ps\u00e9gem miatt bizony sz\u00fcks\u00e9gem van. Tal\u00e1n furcs\u00e1nak t\u0171nhet ez az olvas\u00f3 szem\u00e9ben, aki szeret\u0151 anya mellett n\u0151tt fel. J\u00f3magam nem eml\u00e9kszem olyanra, hogy azt mondta volna nekem, hogy szeret. N\u00e9ha, veszeked\u00e9sek k\u00f6zben, kifakadt, hogy \"Szeretlek, mert a l\u00e1nyom vagy, de...\" \u00c9s mindig volt egy \"de\". Az eg\u00e9sz olyan \u00e9rzetet kelt bennem, mintha valami k\u00f6teless\u00e9gtudatb\u00f3l szeretne. Mert az any\u00e1knak szeretni\u00fck KELL a gyermekeiket. De, ha val\u00f3ban szeret, vagy szeretett engem, mi\u00e9rt \u00e9reztem olyannyira szeretetlen\u00fcl mag\u00e1nyosnak gyermekkoromban? \u00c9s most nem a kamaszkori mag\u00e1nyr\u00f3l besz\u00e9lek, hanem az azt megel\u0151z\u0151 id\u0151szakr\u00f3l. Szomjaztam any\u00e1m szeretet\u00e9t, de sosem kaptam meg azt. Csak rem\u00e9lni tudom, hogy siker\u00fcl megfelel\u0151en \u00e9reztetnem gyermekeimmel az ir\u00e1ntuk \u00e9rzett szeretetemet. Igazs\u00e1g szerint nem igaz\u00e1n \u00e9rdekel, milyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9l\u00fcnk. Persze, szeretn\u00e9m nekik megadni, amit csak lehet, DE legfontosabbnak m\u00e9gis azt tartom, hogy t\u00e9nyleges figyelmet, t\u00f6r\u0151d\u00e9st \u00e9s szeretetet, rengeteg egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt, min\u0151s\u00e9gi id\u0151t kapjanak t\u0151lem \u00e9s az apjukt\u00f3l. Most ezen dolgozom. Azt hiszem, meg\u00e9ri.<\/p>","type":"rich"}