[Nem igazán akarok politizálni, de ez a légy már nagyon zümmög. Na jó, már kicsit döglődik is.]
Jön majd a nemzeti konzultáció a nőkkel? Minek?
Értem én, hogy fogy a magyar, de nah… Most had szóljon belőlem egy kicsit a környezetvédő: Az ember túlnépesedett a Földön. Globálisan felmelegedünk, nem lesz elegendő élelem mindenki számára. A túlnépesedett országokban így is nagyon sok gyermek éhezik és hal meg. Tényleg akkora probléma az, hogy kevesebb gyermek születik?
Ok, van probléma. Az adót össze-vissza herdáláson kívül is. Kevesebb emberre jut több nyugdíjas. Ez probléma, főleg, ha ennyire gyenge marad a forint, értéktelenek maradnak a fizetések és továbbra is meggondolatlanul költik el az adónkat. Elcseszték a magánnyugdíjpénztárat, az öngondoskodás alá jól begyújtottak, kihasználva, hogy sokaknak kellett a pénz, mert megszorultak, így lenyúlták a megtakarítások egy jó részét. (Éljen az Államadósság!)
Mindegy.
A probléma az, hogy kevés az adófizető és elöregszünk, nincs miből a nyugdíjakat fedezni, fizetni stb…(Részben ez a probléma.) A megoldás, amivel a problémát meg akarják oldani az az, hogy több gyermek kell ebbe az országba. (Khm… MAGYAR gyermek.) Szóval, hölgyeim és hölgyeim, tessék szülni minimum 3-at, ha jót akarnak magunknak! (mármint a haza fantasztikus férfiainak) Más megoldás eszünkbe sem jut. (Lehetne mondjuk a forint értékét növelni? A gazdaságot szárnyaltatni, értelmes dolgokra költeni az adót, nem elszórni feleslegesen, kicsit okosabbnak lenni, megbízni egy agytröszt-féleséget, hogy tegyen itt rendet… Az USÁ-nak egyszer bejött…)
Szóval az egyetlen megoldás, ha több lesz az adófizető, mint az eltartott. (Nyugdíjas, beteg, “segílyen élő”, iskolás, gyesen lévő – na jó, ez kicsit ellentmondásos, de őket is a munkásemberek pénzelik…)
Oké, szüljünk, de hova?
Az emberlánya, -néha fia- fórumokon gyakran felteszi ezt a kérdést. Leginkább az anyagi bizonytalansággal jönnek, hogy a jelenlegi fizetésekből nem lehet eltartani rendesen egy gyermeket.
Na kérem, ha ez kellene a gyermekvállaláshoz, akkor szerintem itt nagyon sok gyermek – többek között a fiam- meg sem születik. És nem csak a szegényebb és vallásosabb néprétegre gondolok. Az anyagi biztonság hiánya egy jó kifogás. Bármikor bármi történhet. Ha fene nagy a fizetés jöhet vállalati csőd, hirtelen haláleset, munkanélküliség, padlófogás… De a rossz anyagi körülmények is alakulhatnak jobban egy gyermek érkezése után. Pl. az addig ingatag pasi, aki nem tudta mit kezdjen az életével és munkahelyről-munkahelyre vándorolt munkanélküli időszakokkal fűszerezve elkezdi komolyabban venni magát mivel apa lett, férfi és megállapodik. Nem csak a nő, anya, és gyermek mellett, hanem a munkahely mellett is és szépen lépdel felfelé a ranglétrán. (Van ilyen.)
Szerintem az már régen rossz, ha a gyermekvállalást az anyagiaktól tesszük függővé. Jellemzően rossz stratégia a baba érkezését megtudó kispapa több munkavállalása, hogy “mindent” meg tudjanak adni a gyermeknek. A MINDEN itt kimerül a gyermekmenükben, okostelefonokban, több ezer hercegnős kellékben és kismillió kisautóban, tandíjban, különórákban, mindenben amit a gyermek megkíván, trendi játékok, ruhák… stb, stb… és rendszerint a MINDEN kimerül egy lehajszolt anyában, egy alig látott, feszült apában és egy tönkrement párkapcsolatban – na meg persze egy hálátlan, semmire kellő, lusta, elkényeztetett kamaszban.
Nem tudom kinek mi kell a gyermekvállaláshoz. Nekem személy szerint egy férfi kellett. Khm… bocsánat: FÉRFI kellett. Egy stabil párkapcsolat egy olyan társ mellett, aki nem korlátoz, aki bátorít, akivel azonos az értékrendünk, aki emberként tekint rám, aki részt vállal az otthoni teendőkben. Aki mellett úgy érzem, le tudnám élni az életemet. Akit szeretek és aki viszont szeret a hibáim ellenére. (Mert szeret, még most is, pedig eléggé félelmetes és terhelő tudok lenni egy-egy rohamom alkalmával.) Azért vállaltunk gyermeket, mert elég erősnek éreztük a párkapcsolatunkat hozzá.
Nem a társadalmi nyomás miatt. Nem a biológiai órám miatt. Nem azért, mert nő vagyok és gyermek nélkül értelmetlen az életem. (Princípium helyett mennyivel jobb szó lett volna a privilégium…) Nem azért, mert babázni akartam, nem azért, hogy anyukám nagymama lehessen. Nem a fantasztikus gyes és családi pótlék miatt, nem az adókedvezmény miatt, nem a csok miatt, nem azért, hogy egyben maradjon a párkapcsolatunk, nem azért, hogy a gyerek összeláncoljon minket, nem azért, hogy legyen valami örömünk az életben. Egyszerűen csak elég erősnek éreztük a kapcsolatunkat ahhoz, hogy elbírjon 1-2 gyermeket.
Mert a párkapcsolatnak el KELL bírnia a gyermeket egészen addig, amíg önálló felnőtt nem lesz belőle. El kell bírnia a fogzást, el kell bírnia a dackorszakot, az anyás korszakot, az apás korszakot, a hisztiket, és az annál is félelmetesebb kamaszkort. És ehhez szükség van a Nőre, hogy Nő is maradjon az anya mellett és a Férfira is, hogy megmaradjon férfinak az apai lét mellett. Hogy megmaradjanak egymásnak, hogy megmaradjon a párkapcsolatuk, hogy a gyermek ebből az egységből, szeretetből táplálkozzon és fejlődjön.
A gyermekvállaláshoz nem anyagi jólétre van szükség, hanem elsősorban megfelelő férfii és női alapanyagra, akik társként tekintenek egymásra és a nő nem valami kislányos fantáziát akar megélni és a férfi nem egy mamapótlékot keres a nőben, aki főz rá, mos, gyermeket nevel és grátisz néha szexelnek egyet. A gyermekvállaláshoz erős és stabil párkapcsolatra van szükség, arra, hogy ez a kapcsolat ne rendelődjön alá a szülői viszonynak, hogy a felek dolgozzanak a kapcsolatuk megtartásán, hogy tudjanak együtt lenni egymással és tudjanak együtt lenni a gyermekkel. Hogy tudjanak NEM mindent megadni a gyermeküknek, csak annyit amennyi éppen SZÜKSÉGES. Egy szeretett nőt, aki szerető anya is egyben, egy szeretett férfit, aki szerető apa, egy olyan párkapcsolati modellt, amire később építkezhet, és ez után jöhet a többi minden, már ha feltétlenül szükséges a kismilliomodik golyó abból az automatából…
És lehet jó lenne leszállni erről a népesedési problémáról és az adó, valamint az ilyen-olyan ellátás kérdésének kezelését másban keresni. Mondjuk egy erősebb valutában, nagyobb GDP-ben, szorítani kicsit a nadrágszíjon és arra költeni, amire tényleg égető szükség van. Ki tudja, talán a születés számokra is jó hatással lenne. (Na meg csökkenne a kivándorlási kedv. :P)
Kommentek