[Mióta nagy a hasam, valahogy mindenki kedves és érdeklődő.]
Lift. Egy kedves nő:
-Ó! Te babát vársz?
-Bizony.
-Már nincs sok neked hátra.
-Már nincs.
-Mennyi? 1-2 hónap?
(Mindeközben Phoebe jelenete villan be a Jóbarátokból, ahogyan az utolsó gyertya kiégéséhez számol vissza 10-től és valami -300akármeddig jut el, mire valaki elfújja azt.)
Megint lift, a mai nap (márc.24.), egy másik kedves nő:
-Csak nem babát vársz?
-Úgy tűnik.
-Mikorra?
-Március 16-ra.
-Ó! Az már mindjárt itt van!
Csak nézek rá és mosolygok. Csak 358 nap.
Egyik este mondom anyámnak:
-Megyek fürdeni.
-De ne engedj nagyon meleg vizet!
-Isten ments! Még idő előtt kijön a baba belőlem. (Katasztrófa…)
NST (magzati szívhang hallgatás, magzatmozgás figyeléssel). Szülésznő:
-Most haza megy és lehet 2 óra múlva már jön is vissza! 🙂
-Ó! Önök egész héten ezzel ugratnak engem!
Doktorúr is vicces kedvében volt:
-Hány hetes?
-41.
-És még szabad lábon van?
-Szerencsémre itt lakom a börtön mellett, megengedték a házi őrizetet. 😉
(Elküldött ultrahangra, aztán még haza engedett, hétfői bevonulással az egyik cellájukba.)