Rengeteget lehet olvasni a célkitűzésről, hogy minél pontosabban kell meghatározni a célunkat, hogy az megfogható legyen. Nincs ez másképpen a kívánságokkal sem. Vigyázni kell a megfogalmazással, ha lehet még óvatosabban, mert a sors néha furcsán ki tudja tekerni a szavainkat.
Ma eszembe jutott egy volt kolléganőm, nevezzük Katikának. Nagyon szeretett volna “babázni” és megtermékenyülni. [Abba most nem mennék bele, hogy hiánypótlásként indult nála a babaprojekt…] Szóval az lett a célja, hogy teherbe essen. Terhes szeretett volna lenni. Ez volt a kívánsága: “Bárcsak megfogannék!” És kitett az asztalára egy képet arról, hogy éppen megtermékenyítődik egy petesejt. Ez lett a célja: egy megtermékenyített petesejt.
Rengeteget lehet olvasni, hogy a vizualizációnak mekkora fontossága van céljaink és álmaink elérésében – a vonzás törvénye alapján ugye. De nézzük ezt a kívánságot kicsit másképpen!
Katikának volt egy vetélése. Rengetegszer próbálkoztak a férjével. Rengeteg tesztet lepisilt, ami volt, hogy pozitív lett, a várva várt gyermekáldás mégsem jött. Számtalan lombikprogramon voltak túl. Petesejtjei megtermékenyíttettek, beültetettek és egy darabig bent is maradtak. De csak egy darabig. A várva várt baba végül örökbefogadással került hozzájuk. Mi hiányzott a kívánságból?
Azt hiszem rengetegszer lehet megtermékenyülni. Egy nő akár számtalan apró vetélésen eshet túl anélkül, hogy tudna róla. Katika megtermékenyülni szeretett volna és lehet ez a kívánsága számtalanszor teljesült, akár tudott róla, akár nem. Úgy gondolom itt a megfogalmazás és talán maga a vágy sem volt éppen konkrét, inkább csak valami ábránd az anyaságról, valami űr betöltéséről… Nem tudom, Kati mennyire szeretett volna szülni. Nem tudom, mennyire volt ez neki vágya, célja. Most babázik. De mi lesz a babázás után? Vajon mi lesz Katiékkal, ha ez a baba már kisgyermek lesz, később kamasz? Fogja-e pótolni ez a felnövekvő emberi lény a korábbi veszteségét? Kell-e neki egyáltalán “űrt betölteni?” [Nem szeretném, hogy a sejtésem beigazolódjon.]
Úgy gondolom, Katinál hiányzott egy jól megfogalmazott cél. A kívánsága nem volt jól megfogalmazva. Neki nem a megtermékenyülésre kellett volna vágynia, hanem arra, hogy megtapasztalja, milyen szülni. De ez sem jó megfogalmazás… A szülést helyettesítsük azzal, hogy “életet adni”. Ez hosszabb távú cél. A babázás helyett pedig jobb cél, tartósabb cél az, hogy gyermeket felnőtté nevelni. Ha még pontosabbak akarunk lenni, akkor egy gyermeket testileg, szellemileg és lelkileg támogatni abban, hogy egészséges és erős, önálló felnőtté váljon. Talán a legjobb kívánság így hangzott volna Katika számára:
“Szeretnék megszülni egy gyermeket, akit a férjemmel együtt testileg és mentálisan is egészséges felnőtté nevelünk!”
Azt hiszem ez egy hosszabb, tartósabb, teljesebb cél. És talán kevésbé önérdekű.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: