És ez a nap is elérkezett. Betöltöttem a harmincat. Még 10-9-8-7-6-hét és bevonulok a kórházba, hogy egy kistestvérrel térjek haza Kismanóhoz.
“Haza”… Van egy hónapom, hogy valamiféle otthont rendezzek be magunknak anyámnál, kegyetlenül kiszortírozzam a holmijainkat, összeállítsam a kórházi csomagot, kitaláljam, mit akarok enni odabent, a macskákat megnyugtassam a költözést követő sokk után, és egyáltalán felkészítsem magunkat a szülés utáni létre.
Eleinte azzal próbáltam nyugtatni magamat, hogy anyám segítség lesz. Kezdek ebben erősen kételkedni. Kismanó inkább velünk van, és ha a nagyi közeledik felé, üvöltésben tör ki. Kivéve persze, ha mesével vagy édességgel csábítja. Kérem szépen, egy hónap harc következik a tévécsendért és a csokiminimumért. (Ha nem több. Három év, egy öröklét.) Persze anyám is egy nagy gyerek, legalábbis ami a viselkedését illeti. Újabban, ha el akar hallgattatni engem, mert az számára nem tetsző -és állítólag a hangnem is sértő, persze- a kezével a füle mellett kalimpál, rám krákog üvöltve, hogy “hagyjam abba fogjam be” és “lalalalalalala”. Szerencsétlenségére már ez a módszer sem igazán működik. Elhasználta, túlzottan komikus lett. Jobban járna, ha csendben hagyná, hogy végigmondjam a magamét, miközben magában valami szép régi dalt énekel, vagy magát valami szép helyre képzeli. Vagy nem tudom. Mindenesetre eléggé furcsa viselkedési mód ez egy olyan felnőtt embertől, aki azt tanította, hogy a másik embert illik végighallgatni, és egymás szavába nem illik vágni. Persze ez az ember, ha eszébe jut valami, vagy a másik neki nem tetszőt mond, rögtön a másik szavába ordít, ugyanakkor ha az ő szavába vágnak, akkor a másik a tiszteletlen és otromba, neveletlen, büdös kölök. (Így, ahogy mondom.) Anyám viselkedésében nagyon nehéz értelmet találni…
Kicsit talán örülök is, hogy most nagy sértődöttség van párom és közte. Így legalább nyugodtabban tudunk beköltözni, mert fene nagy sértettségében valószínű bezárja az ajtaját és onnan ki sem dugja az orrát a költözés alatt. Majd holnap kiderül. Minden esetre van egy hónapunk arra, hogy valamiféle kompromisszumot kössünk, egy kompromisszumokra képtelen emberrel az együttlakással kapcsolatban. Már amennyire lehetséges az ilyen.
Kommentek