My little TRASH

Nőgyógyász, kedves ember. Rám néz, kérdi, hogy érzem magam, kicsit beszélgetünk, majd finoman felveti, adna egy beutalót a kórház kismamákkal foglalkozó pszihológusához? Jön nekem a hormonokkal, és hogy ilyenkor másabb az ember pszichés működése, meg a kér év alatt jobb kedélyűnek ismert meg… Ez utóbbi igencsak meglepett, mert az előző terhesgondozásom alatt is csőstűl jöttek… Tovább »

Közel két hete tartózkodunk anyámnál. A mai nappal a helyzet elérte csúcspontját. Anyám költözik. A saját lakásából, albérletbe, valószínűleg a nagybátyámhoz, de ez csak következtetés, mert velünk nem hajlandó ezt közölni. Mindezt azzal indokolja, hogy “két macska élete fontosabb, mint az övé”. Dráma a köbön. A helyzet vázlatosan: Nem bírjuk már sokáig finanszírozni a devizahitelem… Tovább »

Kétésfél hete élünk anyámnál. Ez idő alatt kisúroltam a vécéjét, fürdőkádját, többször felmostam a padlóját, hogy ne ragadjon a kosztól, két körben zsíroldóztam a konyháját – és még hátra van egy harmadik kör -, s tettem mindezt veszélyeztetett, 7 hónapos terhesen, s mikor megkértem, hogy vegye kicsit halkabbra a tévéjét, mit kapok? Na Mit? Hogy… Tovább »

Ismét téma lett Geréb Ágnes ügye. Megvallom, nem igazán tudom, hogy pontosan miről is van szó, csak azt tudom, hogy régi ügy. Most (állapotomból kifolyólag) inkább csak a kommenteket olvastam el itt-ott. Aztán megnéztem a Wikipediát, hogy úgy vázlatosan, mit is tett ez a Geréb. És felmerült bennem néhány kérdés, mint gondolkodó emberben: 1. Szóval… Tovább »

Most nyugi van. Nem tudom mi okozza. Talán végleg elmúlt a költözési stressz? A beletörődés nyugalma lenne? Az, hogy energetikailag jobb ez a lakás? (Mármint az északi nyitottságnak köszönhetően jobban részesülök a női és gyógyító energiák jótékony hatásában? ) Vagy csupán valamiféle vihar előtti csönd ez? Nem tudom. Miképpen azt sem, hogy nyugalmamat, lelki békémet… Tovább »

Amikor először igazán láthattam őt a melegítőben feküdt egy másik babával. Rögtön tudtam, hogy melyikük az én fiam. A másik üvöltött, ő csak kalimpált, talán szipogott egy kicsit. Odamentem hozzá, köszöntöttem. Nem mertem megfogni. Nem azért mert féltem attól, hogy valami kárt teszek a pici testében. Nem tudtam, lehet-e. Összetörve álltam ott előtte, friss varratokkal,… Tovább »

Nemrégiben elég nagy visszhangja volt Claudiáék gyerekveréssel kapcsolatos reakciójának. Én is sokat hallom az idősebbektől, hogy bizony, kell az a pofon, meg elfenekelés, mert ők is kapták, ha megérdemelték és milyen jó emberek lettek, persze a mai fiatalok… (Érdekes módon a történelem folyamán az idősebb generáció mindig sokkal züllöttebbnek látta és látja a náluk fiatalabb… Tovább »

Hát, itt vagyunk. Most olyan szélcsöndesnek tűnik minden. Persze, ha azt az apróságot figyelmen kívül hagyjuk, hogy szőnyegsikálás közben arra jutottam, hogy az egésszel nem vacakolok tovább. Nem éri meg és inkább az oridzsinál panelszőnyeget választom, ami a 15+ éve vett alatt lapult meg, mivel meglepően jobb állapotban vannak anyám padlószőnyegeinél. És még takarítani is… Tovább »

És ez a nap is elérkezett. Betöltöttem a harmincat. Még 10-9-8-7-6-hét és bevonulok a kórházba, hogy egy kistestvérrel térjek haza Kismanóhoz. “Haza”… Van egy hónapom, hogy valamiféle otthont rendezzek be magunknak anyámnál, kegyetlenül kiszortírozzam a holmijainkat, összeállítsam a kórházi csomagot, kitaláljam, mit akarok enni odabent, a macskákat megnyugtassam a költözést követő sokk után, és egyáltalán… Tovább »

Kislány koromban én is voltam Zsuzsika. Igazság szerint több Zsuzsikát is ismertem. A lényeg az, hogy mikor panaszkodni merészeltem, hogy Pistike, vagy Lacika vagy Bence, Zoli, stb… bántott az oviban, nagymamám, anyukám, az óvónéni, mindenki azzal jött, hogy biztos tetszem neki, vagy hogy biztosan szerelmes belém. Hát persze. Arra emlékszem, hogy amikor kér fiú verekedett… Tovább »